Óbudai Artritisz Centrum logo
terdkopás
terdarthrosis
terdgyulladas
lupus_sle
lupusarc
vasculitis
csontritkulas
csontsurusegmeres

magyar

l

english

Mozgásszervi és autoimmun betegségek

Ízületi kopás (artrózis)

A reumatológiai betegségek közül leggyakoribb az úgynevezett kopásos ízületi bántalom, szakszóval artrózis. Ez a betegség az évek múlásával mind gyakoribb, ami nem jelenti azt, hogy 30-40 éves korban ne fordulhatna elő. Az artrózis oka lényegében az ízületi porc leépülése, pusztulása, a porc rugalmatlanná válása. Az artrózisos folyamat elején fájdalmatlanul zajló betegség következtében egy idő után az ízület csontvégeinek szerkezete - röntgenvizsgálattal is kimutathatóan - megváltozik. Ennek következtében az artrózisos mozgás már nem olajozott és nem fájdalommentes. Az artrózisos ízület mozgástartománya egyre jobban beszűkül.

Az artrózisban az ízületi porc valamilyen ok miatt megkezdődő leépülése (pl. baleset vagy örökletes hajlam) rugalmasságának elvesztése, vastagságának csökkenése, és az ezzel járó panaszok a 60 éves kor feletti népesség 40-50 %-át érinthetik. A artrózis oka nagyon sokszor kideríthetetlen.
Az artrózis az esetek egy részénél kezdetben tünet- és panaszmentes, máskor már a folyamat kezdetén a betegek erős ízületi fájdalomról, az ízület mozgásának beszűküléséről számolnak be. Megfigyelték, hogy az artrózis jelentős túlsúly esetén elsősorban a térdeket, (legtöbbször nem tudjuk, hogy miért a jobb, vagy a bal oldalt), máskor az artrózis a nyaki, az ágyéki gerinc kisízületeit, károsítja. Előfordul az artrózis a kézujjpercek kisízületeinek területén, vagy a vállízületben, de az artrózis számos más helyen is megjelenhet.

Az artrózis lassú, fokozatos előrehaladásával az illető ízületet alkotó csontok röntgenvizsgálattal látható képe is megváltozik. A kopásos ízület terhelésre fokozódó fájdalma, az ízület mozgástartományának beszűkülése okoz panaszokat, melynek következtében romlik az ízület használhatósága.
A szervezet a beteg ízületre jutó terhelés okozta fájdalom ellen úgy védekezik, hogy a terhet a szomszédos ízületekre hárítja át, aminek következtében azok túlterhelése lép fel. Gyakori például a csípőízületi artrózis esetén megjelenő másodlagos térdízületi vagy derékfájdalom, illetve előfordul, hogy a beteg jobb térdről átkerül a terhelés a balra, ami előbb-utóbb panaszossá sokszor artrózisossá válik.

A artrózis az OAC-ban gyakran előforduló betegség. Megállapítható gondos orvosi vizsgálattal és az artrózis mértéke igazolható röntgen felvétellel. Jó hatásfokkal alkalmazható fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő kezelés. Hasznos lehet a gyógytornáztatás, fürdőkezelés, életmódbeli tanácsadás (pl. hogyan emeljünk egy nehéz csomagot) is. Segíthet a porcpótló kezelés, vagy izületi viszkozitást (síkosságot) fokozó injekciós kezelés. Előrehaladott artrózisos állapotban a reumatológiai ellátás mellett ortopédsebészeti beavatkozással lehet a mozgáskorlátozottságon javítani, a fájdalmat csökkenteni, végső soron az életminőséget jobbá tenni...

Ízületi gyulladás (artrítisz)

Az OAC-ban megjelentek körében gyakori és sokszor súlyos gyulladásos reumatológiai betegség, az artritisz. Az ízületi belhártya gyulladásával kezdődik, majd az artritisz az ízület más alkotóelemeire is átterjed.

Artritiszt okozhat sérülés, de ehhez vezethet a szervezetbe jutott kórokozó is. Szervezetünk belső védőrendszere, az immunrendszer működészavara szintén egy, vagy több ízület artritiszével járhat. Tartósan fennálló, a szervezet egyéb helyein kialakult, ún. gócként szereplő gyulladás (pl. nőgyógyászati vagy arcüreggyulladás) ugyancsak artritiszt okozhat. A reumatológiai gyulladásos ízületi panaszok érinthetnek egy, vagy több ízületet. Az immunrendszer hibája következtében kialakuló, általában több ízület artritisze gyakran hetek leforgása alatt, máskor csak több hónap alatt teljesedik ki. Ezek jellemzője a kezek, lábak szimmetrikus kisízületi, illetve - elsősorban - a térdek, csuklók artritisze , helyenként duzzanata.

Az ízületi artrózissal szemben, az artritisz általában nem az ízület túlterhelésére erősödő fájdalom formájában okoz panaszokat, ellenkezőleg, az éjszakai órákban fokozódó, illetve reggelre erősödő panaszok dominálnak. A reumatológus által igazolt artritiszek jellemzője, hogy vérvétel során szinte mindig találni gyulladásra jellemző értékeket, mint amilyen pl. a gyorsabb vérsejtsüllyedés. Az artritisz valójában sokszor az egész szervezetre kiterjedő, és nem csak a gyulladt ízületeket érintő betegség. Az artritisz kezelésének a gyulladásos aktivitás mértékének csökkentésére a fájdalom csillapítására illetve a artritiszt kiváltó tényező semlegesítésére és kiiktatására kell irányulnia.

Mik azok az autoimmun betegségek?

Az immunrendszer képes elkülöníteni egymástól a saját és a nem saját anyagokat. A saját sejtjeit és annak minden alkotóelemét tiszteletben tartja, viszont az idegeneket megtámadja. A támadást immunreakciónak hívjuk, mely a betolakodó (pl. baktérium) elpusztítását, vagy lefegyverzését tűzi ki célul (pl. influenza). A már egyszer sikeresen megvívott csatára az immunrendszer memóriája segítségével emlékszik, így sok betegség van, amit másodszor már nem kapunk el (pl. rózsahimlő).
Ha az immunrendszerben valami (pl örökletes tényezők) miatt hiba keletkezik a saját szervezetünk alkotóelemeit is idegenként ismerheti fel, és - tévedésből - ellene immunreakciót, azaz támadást indít, mely autoimmun betegség kialakulásához sokszor artritiszhez vezethet. Ezek nem ritka artritiszes betegségek, melyekkel gyakran találkozik a reumatológus az OAC-ban.

Legismertebb autoimmun artritisszel (is) járó betegségek a RHEUMATOID ARTHRITIS, SLE (lupus), AUTOIMMUN ÉRGYULLADÁS, AUTOIMMUN BŐRGYULLADÁS, SJÖGREN BETEGSÉG, valamint ezek keverékei. Ezek a betegségek nagyon gyakran járnak ízületi gyulladással (artrítisz), a belső szervek, (pl. vesék) károsodásával, vérképzőszervi elváltozásokkal. Minden ilyen betegségben speciális, a vérben vizsgálható immuneltérések vannak. Sok esetben röntgen elváltozások, vagy jellegzetes bőrelváltozások figyelhetők meg, de előfordulhat például, a könny és a nyáltermelés jelentős csökkenése is.
Az autoimmun betegségek reumatológiai ellátása nem könnyű feladat, mert sokszor súlyos artritiszes tüneteket mutatnak. A reumatológus által az OAC-ban is alkalmazott gyulladáscsökkentő tüneti szerek (pl. szteroidok, melyeket mellékhatásaik miatt csak a lehető legkisebb hatásos adagban adunk) mellett az elmúlt 2-3 évtizedben immunmódosító szerek (Imuran, Methotrexate) kerültek előtérbe. Az utóbbi néhány évben emelett néhány autoimmun artritis kezelésénél megjelentek a BIOLOGIAI TERÁPIÁS készítmények melyeket a leghatásosabbnak tart a reumatológus szakma. Ezek azonban a betegek számára egyenlőre csak nagyon korlátozott mértékben hozzáférhetők Magyarországon.

A biológiai terápia és ezzel az artritisz tüneteinek csökkentésének lényege hogy a vérben keringő, az immunrendszer termelte anyagokat (antitest) semlegesítse, lehetőleg kivonja a forgalomból, hogy az ne fejthesse ki kártékony hatását. Ezt nevezzük pl. ”TNF alfa gátlás” -nak. A biológiai terápiáknak más formája is van, mely ugyanennyire ígéretes. Ez az úgynevezett ”B sejtvonal” (a fehérvérsejtek egy alcsoportja, mely az immunglobulinokat termeli) gátlás , akár fél egy éves időtartamra lényegesen csökkenti az artritiszt már 2 db infúzióval.
Ennek a módszernek az első gyógyszere a közelmúltban vált hozzáférhetővé a reumatológusok számára, azonban Magyarországon csak egy szűk betegréteg számára elérhető.

AZ OAC-ban Dr Szombati István és reumatológus munkatársai több száz, súlyos immunbeteg bevonásával 2002 óta több ilyen biológiai terápiás készítmény hatáselemzésében is részt vett jó eredményekkel. 

Csontritkulás (oszteoporózis)

Az OAC-ban gyakran előforduló jellemzően az 55 éve feletti nők gyakori mozgásszervi, illetve csontbetegsége - mely az elmúlt 2 évtizedben került mind jobban előtérbe - a csontritkulás, szakszóval oszteoporózis. Lényege a csontok szerves és szervetlen állományának egyidejű megfogyatkozása, melynek következtében a csontok apró csontgerendái megvékonyodnak, a csontok a kialakuló oszteoporózis következtében törékennyé válnak.

Az oszteoporózis többnyire a nők betegsége, gyakran a változó-kor táján, máskor 65-70 éves kor körül kezdődik, elsősorban háti gerincfájdalommal. Az oszteoporózis a csontrendszer egészének a megbetegedése, számos hormonhatás befolyása alatt áll. Az oszteoporózis kialakulása arra vezethető vissza, hogy a csontokat folyamatosan megújító csontsejtek működése alulmarad a csontokat normális esetben is folyamatosan lebontó csontsejtek felfokozott működésével szemben.

Az oszteoporózis elsősorban a csigolyák és a combnyak területén okoz panaszokat és mérhető felritkulást. A csontozat ha jelentősen megritkul, már kis erőbehatásra is könnyen törik (mely az oszteoporózis legveszélyesebb következménye, ami akár végzetes is lehet). Sok esetben az oszteoporózisos betegek már csak akkor fordulnak orvoshoz, mikor a testtartásuk erősen görnyedtté válik, a testmagasságuk és a gerinc terhelhetősége erősen csökkent. Előrehaladott oszteoporózisos állapotban combnyaktörés, vagy a csigolyák összeroppanása következhet be, látszólag ártatlan mozdulatra.

Az oszteoporózis kezelésének elsősorban a csontanyagcsere megjavítására, így a csonttörések bekövetkezésének kivédésére, a fájdalom és a mozgáskorlátozottság csökkentésére kell irányulnia. Az OAC, Dr. Szombat István vezetésével több, ma már patikai forgalomban lévő oszteoporózis gyógyszer-programban hatásvizsgálatában vett részt sok beteg közreműködésével.

Óbudai Artritisz Centrum       Tel: +36 1 244 8249    info@rheumatologus.hu

by HQdesign


Az oldalhoz köthető kulcsszavaink: rheumatoid arthritis   derékfájás   osteoporosis   térdfájdalom   izületi kopás   izületi gyulladás   reumatoid artritisz   autoimmun betegség   sokizületi gyulladás   porckorongsérv   izületi kopás   nyaki fájdalom   váll fájdalom   lumbágo   porckopás   SLE   biológiai terápia   lupus csipőfájdalom   reuma   reumatológia   oszteoporozis   magánrendelés   reuma rendelő   immunológia   izület gyógytorna   izületi fájdalom